Szingapúri kutató, név szerint Benjamin Tee és kutatócsoportja, munkájának eredményeként ma már a robotok és a művégtagok olyan elektronikus bőrrel vannak ellátva, melyek segítségével a viselő megélheti az érintés érzését.

A Szingapúri Egyetem (NUS) adjunktusának célja az volt, hogy a művégtaggal élők ugyanúgy érezhessék mások tapintását, érintését, mint ahogy azt az egészséges végtagok esetében teszik. Benjamin Tee vágya olyannyira sikerült, hogy az úgy nevezett aszinkron kódolt elektronikus bőr, röviden ACES,  illetve az általuk ehhez megalkotott mesterséges idegrendszer ezerszer gyorsabban reagál a külső ingerekre, mint az átlagos emberi idegrendszer.

Kutatásaikat másfél éven keresztül végezték és hihetetlen hogy milyen eredményeket értek el. Munkájuk alapját egy átlag ember idegrendszere képezte, mely segítségével egy olyan szenzorrendszert, vagyis mesterséges idegrendszert alkottak meg, mely az eredetinél sokkal jobban működik. Ennek oka, hogy az elektronikus idegrendszer úgynevezett szenzorok hálózatából épül fel, amik össze vannak kapcsolva egy elektromos vezető által.

Ettől a fejlesztéstől most sokan sokat várnak, hiszen az eddig lehetetlennek tűnő válik lehetségessé. Hiszen ki gondolta volna, hogy egy művégtag viselője ugyanúgy érezhet minden külső hatást saját végtagjának elvesztését követően is?!

Sőt, az elektronikus bőr felhasználható lesz a jövő robotjainak bevonására is, melynek köszönhetően még "emberszerűbbekké" válhatnak. Későbbi fejlesztéseket követően pedig ezek az emberhez hasonló gépek képesek lehetnek a katasztrófa sújtotta területeken segítői feladatok ellátására vagy épp gyárakban, a gépsorok melletti munkák elvégzésére, hogy az emberek ennél fontosabb feladatokat tudjanak ellátni.