Ugye mindannyian ismerjük ezt a szlogent? Pedig már több mint hatvan évvel ezelőtt hangzott el először! Pontosabban 1954-ben.

Nézzük meg!

Noha a reklámkampányt azóta már nem sugározzák, és nem használják, az emberek még több generációval később is tudnak a kampányról.

És kinek köszönhetjük ezt a szlogent?
Rosser Reeves-nek, aki nem véletlenül lett reklám legenda.

Az egyedi értékesítési javaslat (más néven Unique Selling Point vagy USP) ötletgazdája, amely mai napig is velünk van. Reeves azzal érvelt, hogy a reklámkampányoknak változatlanoknak kell lenniük, minden terméknek egyetlen szlogennel kell rendelkeznie.

Az egyedi eladási javaslat nemcsak sikeresen választja el az M&M-ket a versenytársaktól, hanem emlékezetes és tartós is. A Bic tollak, a Minute Maid narancslé, a Colgate fogkrém és más termékek reklámjainál is hasonló módszereket alkalmaztak.

Rosser Reeves szerint az egyedi eladási javaslat alapját képező attribútum-igénynek, vagy előnynek kell dominálnia a hirdetésben, és az ismétlődő reklámozás révén hangsúlyozni kell. Vagy másképpen fogalmazva: gyakorlatilag minden terméknek számos előnye van, amelyekre hivatkozni lehet. 

Fast, fast, fast….

A híres Anacin fejfájás csillapító gyógyszer reklámja hihetetlenül gyors megkönnyebbülést ígért. A „gyors” szó többszöri elismétlése nem nyerte meg ugyan kollégái elismerését, de a gyártónak rengeteg pénzt hozott.

Reeves rámutatott, hogy a reklámnak őszintének kell lennie ahhoz, hogy működjön. 

Amikor az emberek látnak egy hirdetést, amely bemutat valamit, és megvásárolják, pontosan azt szeretnék kapni, amit a reklám állított. Ezért Reeves ragaszkodott ahhoz, hogy az eladott termék valóban jobb legyen, és azzal érvelt, hogy semmiféle reklám nem képes megmozgatni a rossz árukat.

Nem értett egyet azzal sem, hogy a reklám képes keresletet teremteni ott, ahol nem létezik. 

Egy hibás termék sikeres reklámozása csak növelné azoknak a számát, akik kipróbálták a terméket és elégedetlenek lettek vele. Ha a reklám elég hatékony és a termék rossz, a reklám csak felgyorsítja a márka pusztulását. Hasonlóképpen, Reeves úgy vélte, pénzkidobás olyan egyediséget állítani, ami nem létezik, mert a fogyasztók hamarosan rájönnek, és nem térnek vissza a márkához.