A Google logó következő verziójánál Ruth visszahozta a betűszíneket, viszont csak a két „o” betű tündökölt a négy alapszínben, a többi karakter maradt fekete. Ez a verzió viszont túlzottan „olimpikonosra” sikerült, ezért a negyedik verzióban megjelent a nagyító, mint logó elem.

A két minta együttese, a célkereszt és a nagyító, viszont már soknak bizonyult, így maradt végül csak a nagyító. Annak érdekében, hogy még véletlenül se sikerüljön túl komolyra a Google logó, a nagyító mosolygóssá vált, és természetesen a körülötte levő összes betű beszíneződött. Végül aztán mégsem ez maradt a végleges verzió.

A hatodik tervezet készítésénél a nagyító eltávolításra került, Ruth csak a színekkel játszott, illetve Kedar ötlete alapján egy betű kikerült a többi síkjából, ettől kissé játékossá vált a felirat. Ruth szerint a „betűk megtáncoltatása” túlzások nélkül, éppen elegendő vidámságot csempész a logó megjelenítésébe, ezáltal látszik, hogy egy komoly, de mégsem vaskalapos vállalatról van szó.

Később aztán a táncoló betűk ötletét is elvetették, csak az alapszínekben tetszelgő betűk maradtak terítéken. Viszont, a piros, a kék és a sárga színek mellé becsempészték a zöldet is, amilyen az „l” betű lett. A zöld köztudottan a kék, illetve a sárga színek egyvelegéből jön létre, mely szín alkalmazása visszafogott módon közli a világgal, hogy a Google a mások által meghatározott szabályokat maguk mögött hagyva mer alkotni, valami újat létrehozni. Tehát az első fogalom, ami eszünkbe juthat a Google cégnév kapcsán, az az innováció.

Tehát, így készült el a mindenki által jól ismert logó.